részegül
részegül [ë] tárgyatlan ige -t, -jön (régies, költői)
Részeggé (I. 1, 2) válik. Édes esti nyúgalom!… | Harmatoddal részegülve A virágos tarka rét, Hímje nővel egyesülve Néked ontja fűszerét. (Fazekas Mihály) Szíjak csókot ajkaidról, Részegüljek illatodtól: Érjen bár halál. (Vörösmarty Mihály) Rabtársai az erős italtól részegülve mindig hangosabb hahotában nyilváníták örömüket. (Eötvös József)
Igekötős igék: megrészegül.
részegülés; részegülő; részegült.
