részvény
részvény főnév -t, -ek, -e [ë, e] (közgazdaságtan, 1945 előtt)
Vmely részvénytársaság alaptőkéjének meghatározott kis része, hányada, amelynek mint hozzájárulásnak, részesedésnek a befizetését a részvényes vállalja, ill. az ezt tanúsító értékpapír v. okirat, amely tulajdonosának mint részvényesnek a jogait és kötelezettségeit biztosítja, ill. megtestesíti. Bemutatóra szóló, elsőbbségi, ideiglenes, végleges részvény; a részvény névértéke, árfolyama; részvények kibocsátása; részvények jegyzése. a részvények emelkednek, esnek: (tőzsdei) árfolyamuk emelkedik, esik; a részvényeket forgalomba hozza; részvényeket kibocsát, vesz, visszavált: részvényekkel spekulál. Vagyona részvényekben feküdt. Egy-egy részvény értékét az alakuló közgyűlés száz pengőben szabta meg. Úgy hisszük, részvények alapján is biztosíthatjuk a szépirodalmi lapot, melyet te szerkesztesz. (Csengery Antal) A vidék a legjobb kukoricatermelő táj, s a kisgazdák a részvényeket kukoricában és sertésben fizették be. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): részvényaláíró; részvényárfolyam; részvényárus; részvényátruházás; részvénybejelentés; részvénybirtokos; részvénygyűjtés; részvényjegyzék; részvényjegyző; részvényjegyzés; részvénykibocsátás; részvényköteg; részvényosztalék; részvényszelvény; részvénytársulat; részvénytöbbség; részvénytőke; részvénytőzsde; részvénytulajdonos; részvényügynök; részvényüzlet.
