részvétlenség
részvétlenség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (kissé választékos)
1. A részvétlen (1–2) melléknévvel kifejezett tulajdonság. Hideg részvétlenség. A legmélyebb részvétlenséggel mellőztek valakit. (Tolnai Lajos) || a. Vkinek részvétlen (1) volta. Megbotránkoztak részvétlenségén.
2. A közönség v. a meghívottak érdeklődésének, részvételének a hiánya. Az előadás részvétlenség miatt elmaradt. A közönség nagymértékű részvétlensége mellett mint színházigazgatót talán már e soraim kézhez jutása idején el fognak árverelni. (Ambrus Zoltán) Komjáthy lapja részvétlenség miatt megszűnik. (Babits Mihály)
