retten
retten [ë-e v. e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë], (régies) rettenik (költői)
Megretten (1–2). Nincs fegyver bajnok Apornál. Még sem rettenik ő. (Vörösmarty Mihály) A rózsakoszorús ifjak, leányok Rettenve néznek egy fekete párra (Ady Endre) Ha sujt a villám s retten a gyönge sziv, Ó ösztökéld a tétova honfiút. (József Attila)
Igekötős igék: elretten; felretten; megretten; összeretten; visszaretten.
rettenés; rettenő.
