révedezik
révedezik [e-ë] tárgyatlan ige -ek, -el [ë, ë]; -tem, -ett [e, ë]; -nék, -nél; -ne, -zen [e, ë] révedez [e-ë] (irodalmi nyelvben)
1. A külvilágról megfeledkezve vmin mereng, merengve töpreng, méláz. Megtört kedéllyel, búsan, … Magamba szállva révedeztem. (Reviczky Gyula) És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve, Hogy reszket agg feje, az ezüst fehér …? (Tóth Árpád) || a. <Szem, tekintet> ilyen mélázást, merengést árul el. Tekintete a múltba(n) révedezik.
2. (ritka) Majd élénkebb, majd homályosabb formában fel-feltűnik (a valóságban v. a képzeletben). Az egyes alakok huszonöt év előtti képei előttem révedeznek. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elrévedezik.
révedezés; révedező.
