rikkant
rikkant ige -ott, -son; -ani (hangutánzó)
1. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) <Ember érzés, indulat kifejezéséül, főleg jókedvében, gyak. tánc közben> rövid, éles, hirtelen felcsattanó hangon tagolatlan felkiáltást hallat. Nagyot rikkantott. Lajos a zajt csendre intette kezével. Elkésve ha rikkant még azután némely. (Arany János) Vígan rikkantott valaki a nóta után, s megismételték kétszer. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) <Madár, főleg rigó> sajátos, átható, éles, rendsz. magas, rövid hangot hallat. Hármat rikkantott már a rigó, a rigó, a rigó. (népköltés) Egy-két gémféle … nagyokat rikkant. (Bársony István)
2. tárgyatlan (ritka, költői) <Ember indulatában, főleg hirtelen támadt jókedvében> rikkantva szól. Hamar a legszebbik tinómat! – rikkantott vígan… a szolgáinak. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas <Ember ilyen okból> rikkantva mond valamit. Azt rikkantotta, hogy mars ki.
Igekötős igék: belerikkant; elrikkant; felrikkant; közberikkant; rárikkant.
rikkantás; rikkantgat; rikkantó.
