rimánkodik
rimánkodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
Szívre ható módon, mély megindultsággal könyörögve, esdekelve kér. Rimánkodtam, hogy maradjon még, de ő nem maradt. (Kosztolányi Dezső) Nagyságos úr, mondja rimánkodva … – csak három fillér hiányzik … (Gelléri Andor Endre) „Ne a gimnáziumba!” … | rimánkodtam apámnak, ne oda | irasson, elég a polgári! (Szabó Lőrinc) || a. Szép szóval kér v. igyekszik vkit vmire rábírni. Az idősb fiú is leteszi a könyvet … És mihelyt a koldus megáll a beszédben: „Meséljen még egyet!” – rimánkodik szépen. (Arany János)
Igekötős igék: elrimánkodik; kirimánkodik; visszarimánkodik.
rimánkodás; rimánkodó; rimánkodtat.
