robban
robban tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
1. <Anyag> rendkívül gyorsan bomlik, ég el, elégésekor nagy hő és nagy tömegű, nagy feszítő erejű gázok és gőzök keletkeznek, s ezeknek hirtelen kiterjedése rendsz. robajt, erős dörrenő hangot idéz elő, és környezetében rendsz. rombolást, pusztítást okoz. Robban a dinamit, a lőpor. Vigyázz, mert robban! Szaladjatok, mindjárt robbanni fog. || a. Ez a folyamat úgy játszódik le vmiben, hogy az elégés közben keletkező gázok a körülzáró burkolatot recsegő-ropogó v. erős dörrenő hang kíséretében szétvetik. Robban a bomba, a kazán. Gránátok robbannak. Rettenetes dörgés rázta meg a hegyeket, aknák robbantak. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Robban vki: érzelmi v. indulati feszültsége kitör belőle. Kard vala jobbjában, meztelen és görbe; Ez az! ez az! robbant Etele kitörve. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy> nem tudván indulatán uralkodni, kitör (II. 4). Ne folytasd, mert mindjárt robbanok.
3. (átvitt értelemben, bizalmas, irodalmi nyelvben) <Személy> zajjal v. feltűnést keltve hirtelen elindul, rohan, v. vhol hirtelen ott terem. A hírrel vki közéjük robbant. Indulatosan a szobába robbant. Hallgatom … a mondát: | Hogy telepedtek volt hajduk Köleséren | … Onnan a háromszáz … Táborba, mezőre, hadakozni hősen Hogy robbana mindjárt – köztük az én ősem. (Arany János)
Igekötős igék: berobban; felrobban; kirobban; szétrobban.
robbant. melléknév
