rohan
rohan tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Személy> teljes erejéből, nagy gyorsasággal fut (I. 1). Eszét vesztve, hanyatt-homlok, lélekszakadva, lelkendezve, szélsebesen, villámgyorsan rohan; az ablakhoz, a menekülő után rohan; az utcára rohan. A kiáltásra a szobába rohant. Szóláshasonlat(ok): rohan, mint a → kengyelfutó, a → szél(vész), a → veszedelem. Vérszomjasan kel a király, Midőn hozzá egy őr rohan. (Kisfaludy Károly) Gyürkőzz, János, s rohanj János … | Rohanj, ha rongy is a mentéd. (Ady Endre) Úgy rohantam, mintha kengyelfutó lettem volna. (Móricz Zsigmond) || a. (Személy lovon v. vmely járművön) rendkívüli sebességgel halad. Két lovas előre rohan. Termeteik fejjel magasabbak népeiknél … Ők lobogós kelevézekkel legelőre rohannak. (Vörösmarty Mihály) Minden fül a kürtszót lesi már, innen, túl.. . S két lovag egyszersmind rohan a tusára. (Arany János) || b. Vkire, vkinek rohan: rendsz. támadó szándékkal teljes erejéből vki felé fut, hogy rávesse magát. Vö: nekirohan, rárohan. Nekem, neked, nekünk, nektek, nekik rohan; rám, rád, ránk, rátok, rájuk rohan. Ellenfelére rohan. A sarkon a szembejövőnek rohant. Jő az anyafarkas szörnyű ordítással, Rohan a fiúnak, birkoznak egymással. (Arany János) Csak egy út volt a menekülésre … Szemközt rohanni az ellenfél lovasságára. (Jókai Mór) || c. (ritka) Vminek rohan: fut, hogy mielőbb felfogja, kivédje (ütését, csapását, vágását). „Gyermekemért gyermek: | Lajos, Endre halj meg!” | Jó szerencse, hogy Gyulafi | Rohan a fegyvernek. (Arany János)
2. (kissé rosszalló) <Személy> meggondolatlanul, esztelenül nagy gyorsasággal fut. Hová rohansz, térj eszedre! Ne rohanj úgy, mert kitöröd a nyakad! || a. (mindig véghatározóval) (Jármű, vmely hibája v. a vezető gondatlansága miatt) ilyen módon, akaratlanul veszélyt jelentő helyre fut. Árokba, folyóba rohan. Az autó a mélységbe rohant. || b. Vminek rohan: <személy, jármű, természeti jelenség> gyorsan haladva, futva beleütközik vmibe. A villamosnak, az oszlopnak rohan; egymásnak rohan: <két v. több személy, dolog> összeütközik. A két siető férfi a sarkon egymásnak rohant. A hullámok roppant erővel rohannak a hajónak. || c. (átvitt értelemben, választékos) (mindig véghatározóval) <Személy v. közösség> veszélyes, rossz irányba, nem kívánatos kimenetelű vég felé halad, siet. Örvénybe, szakadék felé, (vég)veszélybe, (vég)pusztulásba rohan. Hát meg vagy te kergülve …, hogy szándékosan rohansz a vesztedbe? (Mikszáth Kálmán)
3. (bizalmas, túlzó) <Személy> szokatlan, rendkívüli gyorsasággal siet. Egy perc, rohanok; rohan a hivatalba. Mindig rohan, de ritkán végez vmit. Rohanok haza, mert otthon felejtettem a belépőjegyemet.
4. (átvitt értelemben) Mozgó test, természeti jelenség vmely erő hatására) rendkívül gyorsan halad. Rohan az ár, a folyó, a vonat. A puszta szél rohan. (Vörösmarty Mihály) Láttam a felhőket rohanni az égen. (Jókai Mór) Az utcával párhuzamosan rohan a Tisza. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Rohannak az események: gyors egymásutánban követik egymást az e. || b. (átvitt értelemben) Rohan az idő: a kívántnál gyorsabban múlik az i. Én, a költő, az időre dörgök, hogy ne rohanjon. (Kosztolányi Dezső)
5. (átvitt értelemben) Rendkívül gyors ütemben tevékenykedik, ill. halad vmely cél felé. Lassú a fiataloknak a tempó, rohanni szeretnének. Az ember mindig csak rohan. Csönd van, mintha nem is rezzennénk S rohanunk a forradalomba. (Ady Endre) Édesapám … amit … megálmodott, készpénznek vette. Csak rágondolt, hogy jó volna elvenni az özvegy papné lányát, mert annak van tizenhat hold földje, s így neki lesz huszonegy. Repülve, rohanva, lángolva hajtotta végre. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): ld. ajtó.
Igekötős igék: átrohan; berohan; belerohan; előrohan; elrohan; előrerohan; felrohan; kirohan; lerohan; megrohan; nekirohan; odarohan; rárohan; végigrohan; visszarohan.
