rohanó
rohanó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb Olyan, aki, ami rohan (1–5). A rohanó autó; a rohanó ár; rohanó rikkancs; a vesztébe rohanó ember. A fagy rohanó patakká olvad. (Csokonai Vitéz Mihály) Álmélkodva nézte az élni rohanó embereket, az utcán sürgő tarka tömeget. (Ambrus Zoltán) Pest utcái között rohanó nép, puskalövések. (Babits Mihály) || a. Rohanva végzett v. gyorsan lepergő, végbemenő, alig v. csak nehezen követhető <cselekvés, folyamat>. Rohanó események. Üstökös ifjú had, zúgó karikással, Kerüli a ménest rohanó futással. (Arany János)
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Az a személy, aki rohan. A rohanók visszatarthatatlan az árokba futnak. (Vas Gereben)
2. (katonaság, elavult) Roham megkezdésére rendsz. kürttel adott jel. Észrevevé Armída veszélyét népe javának, | S most, miután nem volt álgyúja, ha futni nem, akkor Kézbeli fegyverrel kellett hadakozni közelről. E végett rohanót fuvatott. (Arany János) Megfúvatá a rohanót a görög tábor közepe ellen. (Jókai Mór)
