rokonít
rokonít tárgyas ige -ott, -son; -ani (-ni) (választékos, irodalmi nyelvben)
1. (nyelvtudomány) <Két v. több nyelvi formát v. megnyilatkozási módot, kül. szót> azonos eredetűnek tart s azt bizonyítja, kimutatja. Egy szót egy másik szóval rokonít.
2. (ritka) <Két v. több jelenséget> egymással szoros kapcsolatban levőnek v. bizonyos szempontból egymáshoz hasonlónak tart, ill. ezt bizonyítja. Tanulmányában a Dózsa féle felkelést a német parasztmozgalmakkal rokonítja.
rokonítás; rokonító; rokoníttat.
