rom
rom főnév -ot, -ja
1. (gyak. többes számban) Régen elpusztult v. súlyosan megrongált építmény, épület többékevésbé megmaradt és gyak. a további romlás ellen műemlékként védett része. Az egri, a visegrádi vár romjai. Felhőbe hanyatlott a drégeli rom. (Arany János) Állok sírva, dalolva, árván | Az Akropolisz romjai alatt. (Juhász Gyula) Utazásaim közben egyszer … ismeretlen romokhoz vetődtem. (Nagy Lajos)
2. (gyak. többes számban) Vmely megrongált, megsérült épület leomlott részeinek, törmelékeinek a tömege. A romok eltakarítása; romokban áll, hever: nagyobb részében elpusztult, tönkrement; rommá lő vmit: <építményt v. települést> úgy összelő, hogy nem marad benne ép rész. Jer, Szondi, velem … | Drégel rom, erős Ali, gyönge hadad. (Czuczor Gergely) Elhagyá Murányt is a végső napsugár | … Vár és szikla együtt egy óriási rom. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Vmiből nagy pusztulás, romlás, rombolás után megmaradt rész, maradvány. A vert had romjai a völgyben gyülekeztek. Vagyonának csak romjait sikerült megmentenie. Etele bukni fog, | De majd országa romjait megépíti Csaba. (Arany János) Döme romokon állt, egy élet romjain. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) Vmely társadalom, társadalmi rend megdöntése után annak megingott; de még mindig tovább élő maradványai. A feudalizmus, a királyság, a magát túlélt uralkodó réteg romjai. Véres napokról álmodom, Mik a világot romba döntik S az ó világnak romjain Az új világot megteremtik. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben, költői) Vkinek v. vminek idő és a mulandóság által megrongált mivolta v. állapota. Most romok közt rom, azt kérdem Vajjon miért éltem én. (Gyulai Pál) Csupa rom és romlás a lelkünk. (Ady Endre) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Vmely romlásnak indult szervezetből, történeti alakulatból, országból, nemzetből megmaradt amaz elemek, részek, megnyilatkozások, amelyek a régi nagyságra emlékeztetnek. Megnehezült az idők viharos járása fölötted Oh haza! … Sirhalmok hegyeid, és völgyed sírgödör, ősi Nagyságod nagy romja magad, még állasz, utósó Harcodat állván a vas erőszak ütései ellen. (Vörösmarty Mihály) || b. (ritka, választékos) <Megöregedés v. más ok miatt elmúlt női szépségből> azok a megmaradt vonások, amelyekből a hajdani szépségre következtetni lehet. Szépségének már csak romjai voltak.
Szóösszetétel(ek): 1. romépület; romfal; romfészek; rommaradvány; romtemplom; romtömeg; romvilág; 2. várrom.
