román [1]
román [1] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -ja
1. A románok: tömegében Románia területén lakó, latin eredetű nyelvet beszélő délkelet-európai nép. A románok hazája, országa, története. || a. E néphez tartozó személy, főleg férfi.
Az értekezleten románok is részt vettek. Anyám kún volt, az apám félig székely, | félig román, vagy tán egészen az. (József Attila) Öreg szlovákok, románok ültek körülötte, s asszonyok tódultak hozzá. (Gelléri Andor Endre)
2. A román nép, nemzet. A román vendégszerető nép.
3. E nép nyelve. A román latin eredetű nyelv. Folyékonyan beszéli a románt.
II. melléknév -ul, -abb
1. A románok közé tartozó <személy>, románokból álló <csoport>. Román ember, férfi, munkás, nő, paraszt. || a. A románság államát, nemzetét, népét képviselő, jelképező. A román címer, követ, követség, küldöttség, zászló.
2. A románokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, általuk használatos, náluk szokásos. Román népdal, népviselet, nyelv, tánc.
3. A románok történeti élete folyamán létrehozott. Román állam; román népi demokrácia; román irodalom, zene.
4. A románok által lakott földre, annak viszonyaira jellemző; e földön levő, termő, onnan származó, ill. arról elnevezett. Román felföld, olaj.
5. A románok nyelvére, ezen a nyelven keletkezett irodalomra jellemző, abban használatos. Román igeragozás, szó. || a. E nyelv tanításával, tanulásával kapcsolatos. Román könyv, óra, szótár.
6. Románul: román nyelven. Beszél és ír románul.
romános; románság.
