romlatlan
romlatlan melléknév -ul, (-abb)
1. Olyan <romlandó anyag, állapot>, amelyben még nincs hiba; teljesen ép, nem romlott. Romlatlan gyümölcs, levegő, víz. Ételt csak romlatlan állapotban együnk. || a. (átvitt értelemben) Olyan, ami eredeti tisztaságban megmaradt, amely nem korcsosult el, nem romlott meg. Ez ám csak a század, Ezek a legények! | Ősapáink mellé Oda illenének, Romlatlan bennök a Régi jó magyar vér. (Petőfi Sándor) Jó lesz meggondolnunk, vajjon a romlatlan, ép nyelvhasználat nem adna-e kulcsot a szó megfejtésére. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki erkölcsi tekintetben tiszta, ártatlan, feddhetetlen. Romlatlan ifjú, lány. S még áll Mohács, még áll! … | S nem veszhet el, mig … a hazának Csak egy romlatlan gyermeke leszen. (Eötvös József) Beszédbe eredt a romlatlan ifjúval, kit minden színház lelkesen érdekelt. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző, rá valló, hozzá tartozó. Romlatlan érzés, jellem, lélek. Csak szép az a női szív, míg romlatlan, tiszta! (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Egyszerű, naiv, nem mesterkélt <személy>. Eötvös … e regényében azt akarta kimutatni, hogy az igaz boldogságot … az egyszerű romlatlan … nép között kell keresnünk. (Péterfy Jenő) A vidékre tért meg, ahol még az emberek romlatlanok, és megbecsülik a költői tehetséget. (Krúdy Gyula)
romlatlanság.
