rongyos
rongyos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. A viseléstől v. tépéstől szakadozott, lyukas <ruha, ruhaféle>. Rongyos batyu, harisnya, ing, paplan, ruha, zsebkendő. Az ember, akit a vonat elvágott, rongyos bekecset viselt, míg élt. (Tömörkény István) A béresasszonyok fontak, … és egy-egy … kóbor cigányasszony rongyos viganókért kártyát hányt nekik. (Kaffka Margit) A vállukról lógó tarisznya … rongyos, a … szíja madzaggal összevissza drótozott. (Nagy Lajos)
2. Ilyen ruhába öltözött, ilyen ruhájú <személy>. Rongyos cigánygyerekek; rongyosan jár. Ilyen embert be sem engedtek a kastélyba. Egy öreg rongyos, de tudós pap velünk mulata a szálában. (Kazinczy Ferenc) Hunniában valami készül, Rongyos hadak, roppant hadak Seregelnek vígan, vitézül. (Ady Endre) Egy rongyos fiúcska sírdogált a libák után. (Móra Ferenc) || a. (1945 előtt) Szegény, vagyontalan s emiatt lenézett; nyomorult. Ahány rongyos, eladósodott úr van …, az mind hozzánk dörzsölődzik. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben is) Szakadozott szélű, megszakadozott, széjjelszakadozott papiros, könyv v. más könnyen szakadozó, foszló anyag). Az öreg könyv rongyos lapjai; rongyos felhő. Rongyosra nyújtotta a tésztalevelet. Csúnya fakó felhő emelkedik … az égre, a szélei rongyosak. (Jókai Mór) Járt faluról falura a nagy esperesi kéregető rongyos levéllel. (Tolnai Lajos) Az eget nézte, amely már el volt borítva … sötétes rongyos felhőkkel. (Gárdonyi Géza) || a. Olyan alakú <növényi levél>, mintha beszakadozott volna a széle.
4. (népies) Vedlő, szőrét hullató <állat>. Rongyos kutya; rongyos róka.
5. Nagyon megrongálódott, ütött-kopott, igen elhanyagolt <épület>. Szennyes is, rongyos is volt az öreg csárda. (Arany János) || a. Megtépett, szakadozott, hiányos <fedél, tető>. Megjavíthatnád ezt a rongyos tetőt. A hegyi patak fölött rongyos fedelű malmok kelepelnek. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Jelentéktelen, értéktelen, haszontalan. Hát érdemes azért a rongyos lábasért ennyit kiabálni? Ugyan ne alkalmatlankodjál azért a rongyos 500 forintért… (Szigligeti Ede) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Haszontalan, neveletlen (gyerek). Hol volt már megint az a rongyos kölyök?
II. főnév -t, -ok, -a
1. Rongyos (2, 2a) <személy>. Mi, a milliók, a rongyosak, azt akarjuk, hogy jogunk legyen a levegőhöz. (Ady Endre) Részeget nem tűrt, a rongyosak okvetlenkedő komázását nem viselte el. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Vajjal készített, kifli alakú péksütemény. Kérek három rongyost.
3. (népies, elavult) Rongyszedő.
Szóösszetétel(ek): rongyosbéles; rongyostészta.
rongyosság.
