ropogós
ropogós melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <sült hús, tészta>, amely a felületén keményre pirult, és fogyasztás közben könnyen, ropogva törik. Ropogós pecsenye, pirítós, rétes. Friss, ropogós perecet tessék venni! Fonott kosárkákban frissen sütött, ropogós császárzsemlyék, sóskiflik, mákkal hintett cipócskák. (Kosztolányi Dezső) Csókoltam lányt, aki dalolva | ropogós cipót sütött másnak. (József Attila) || a. Ropogós cseresznye: kemény héjú és húsú, friss cs. Érik a ropogós cseresznye, Viszek a babámnak belőle. (népköltés)
2. Olyan <új, gyűretlen, kissé kemény papiros, főleg papírpénz>, amely fogás, kezelés közben ropogó, zörgő hangot ad. Ropogós bankó, ívpapír, papírpénz. Kivett a tárcájából egy … finom ropogós papírú – előfizetési ívet. (Jókai Mór) Kinyitja a tárcáját, hátha találna benne egy szép ropogós egyforintost. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies) Szövési módja, alkotóelemeinek összetétele v. kikeményített volta miatt fogás, mozgás közben zörgő, ropogó hangot adó ruhaanyag, ruhadarab. Mibe jár a lyányod …? – Tafotába, … sustorgós, ropogós tafota szoknyába. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka) Olyan, ami rálépésre, nyomásra törik, ropog. Ropogós hó, jég.
4. Olyan <cipő>, amely járás közben a talp v. a talpbélés szárazsága következtében sajátos ropogó hangot ad. Az új cipő rendszerint ropogós. || a. Ropogó hangot keltő. Ropogós járás, lépés. Ropogós, kemény léptekkel föllebb-alább sétált. (Tolnai Lajos)
5. Friss tempóban, tüzesen, szilajon, keményen lejtett <tánc>. Ropogós tánc. A cigány rázendített egy ropogós csárdásra. Ropogósan járta a csárdást.
II. főnév -t, -ok, -a (tájszó) Ropogós (I, 5) tánc. Nem jött olyan fiatal menyecske Balatonfüredre, akinek a nagymamájával el ne járta volna … a ropogóst, mikor az még lány volt. (Eötvös Károly)
