röppen
röppen [e] tárgyatlan ige -tem, -jen [e, ë] reppen [ë-e v. e-e]
1. (választékos) Röppen vhova: <madár, szállni tudó lény, tárgy> hirtelen, könnyed repüléssel (rendsz. rövid utat megtéve v. mozgását hamar abbahagyva) vhová jut, száll, emelkedik. A ballon a magasba, a légbe röppent. Közeledtünkre egy csapat fürj röppent a magasba. [A kakukk] mindig odább röppent, mikor beértem volna. (Móra Ferenc) [A Holló] ajtómra röppent s megtelepült odafenn. (Babits Mihály–Poe-fordítás) || a. (irodalmi nyelvben) Könnyed, gyors s rendsz. rövid ideig tartó repüléssel száll. Reng az erdő, bagoly röppen. (Tolnai Lajos) Csend lesz, … hallani, amint a légy röppen. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) Röppenj, röppenj szűk Jelenlét [= jelen]! (Kölcsey Ferenc) Reppen a szél, Csókra beszél, Dalra kel önfeledten. (József Attila)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Gondolat, érzés, vágy könnyedén, gyorsan száll, repül vhová, vki felé. Mint arany vetéllő, gondolatja jött, ment, | Toldiról meg vissza Piroskára röppent. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Vki röppen vhová: (gondolatban, képzeletben) így száll, repül. Túl az égen, túl a csillagpályán Gondolattal messze röppennek. (Kölcsey Ferenc) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Tekintet> hirtelen, könnyed gyorsasággal vetődik, fordul vkire, vmire, vki, vmi felé. Felé röppent aggódó, szerető tekintete.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Tűz, fény, fénylő test) hirtelen, gyors mozgással megjelenik vhol, fénylőn száll, ill. így vetődik vhova. [A tűz] Magosan reppen az égre nagy recsegve-ropogva (Csokonai Vitéz Mihály) Hajnal suhint, forgács-fény röppen. (József Attila) || a. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Vmi vhol villanásszerűen megjelenik, ill. villanásszerűen jut vhova. Ajkára mosoly röppen.
Igekötős igék: átröppen; beröppen; elröppen; felröppen; kiröppen; leröppen; szétröppen; tovaröppen; visszaröppen.
röppenés; röppenő; röppent.
