roskatag
roskatag melléknév -on -abb, (választékos)
1. Összeroskadni készülő, azzal fenyegető, rozzant, már-már le- v. összeroskadó <építmény>; (nagyon) rozzant, düledező. Roskatag épület, híd, kőfal, torony. A roskatag ház leomlással fenyeget. Évek óta roskatagon állt az üres fészer. Vörösmarty ugyanazon teleknek egy régi, roskatag házában született. (Gyulai Pál) || a. (átvitt értelemben) <Természeténél, jellegénél, alkatánál fogva v. külső, belső körülmények folytán> gyenge, erőtlen, összeomlásra, pusztulásra érett v. ítélt (dolog, rendszer). Roskatag hatalom; a hajdani roskatag rendszer, uralom.
2. (Idős korától, betegségtől v. lelki fájdalomtól, megpróbáltatástól) gyenge, erőtlen, szinte leroskadni készülő, már-már összeroskadó <személy>; rogyadozó. A roskatag aggastyán két botra támaszkodva vánszorgott. Roskatagon botladozott az özvegy a koporsó után. Vendégségben volt nálunk az apám; | roskatag már s nyugdijas. (Szabó Lőrinc)
roskatagság.
