rothadt
rothadt melléknév -an, -abb
1. Olyan <szerves test, anyag>, amelyen végbement a rothadás folyamata, s ezért puhává, nyálkássá és bűzössé vált. Rothadt alma, káposzta, krumpli, takarmány; rothadt a hulla, az állati tetem. Két nap nem ettem semmit. Harmadnap a Ligetbe vetődtem, és egy rothadt narancsot találtam ott a fűben: megettem héjastul. (Gárdonyi Géza) Kazánt súroltam; vágtam sarjat; | elnyúltam rothadt szalmazsákon. (József Attila) || a. (ritka) Rothadástól bűzös, fertőzött. Rothadt a levegő, melyet ajkán beszí. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, rosszalló) <Erkölcsi, társadalmi, közösségi szempontból> hitvány, romlott, züllött. Rothadt elmélet, kompromisszum, paktum, társadalom; velejéig rothadt ember. || a. (átvitt értelemben, ritka, durva) Rohadt (2a). [Közéleti kitűnőség.] Beszél magyarul, németül s kicsit angolul is, de minden nyelveken csak rothadt frázist. (Kosztolányi Dezső) Hazajövök ebbe a rothadt szülővárosba, két doktorátussal. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Felbomló, széthulló, korhadt; olyan, ami megérett a pusztulásra, változásra, átalakulásra. A rothadt kapitalista gazdasági, társadalmi rend(szer).
rothadtság.
