rövidítés
rövidítés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
I. A rövidít (1–2) igével kifejezett cselekvés. Hozzáláttak a hosszúra szabott köpenyek rövidítéséhez.
2. Ennek eredménye. A rövidítés alig volt több egy arasznál.
3. Olyan betű v. betűcsoport, amely írásban szavakat, kifejezéseket helyettesít általánosan v. vmely tudományágon, csoportnyelven belül elfogadott használat szerint v. vmely (értekező) műben, könyvben, ott külön megmagyarázott jelentéssel. Rövidítést → felold. Néhány állandó rövidítés: kb. (körül-belül), l. (lap), p (perc), u. p. (utolsó posta). Szótárunk rövidítésekkel jelzi a szavak szófaját, szaknyelvi v. stílusbeli használatát. || a. (ritka) Ennek ejtésbeli alakja. Beszédében ilyen rövidítéseket használt: kábé, kápé, levlap.
Szóösszetétel(ek): 1. rövidítésfeloldás; rövidítésgyűjtemény; rövidítésjegyzék; 2. szórrövidítés.
rövidítési.
