rövidség [tárgyas v. ccs] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek rövid (I. 1–4, 7) volta, állapota, jellege. A ruha, a szoknya rövidsége; a bot, a zsineg rövidsége; hajának, karjának rövidsége; a cikk rövidsége; az utazás rövidsége; a téli nappalok rövidsége. Az idő rövidsége miatt több műsorszám elmaradt. Tűnő éltem rövidségét Én tehát nem siratom. (Berzsenyi Dániel) || a. <Kifejezésben, stílusban, írásműben> tömörség, velősség. Erőteljes, hatásos, szabatos rövidség; rövidség okából, okáért, kedvéért: azért, hogy vmi minél rövidebben legyen elmondva, leírva. [Szabó Dávid] a velős római rövidséget velős magyar rövidséggel kísérli visszaadni. (Arany János)
2. (népies, régies) Kár, veszteség, fogyatkozás; hiány, szükség. A szegények cassája se szenvedjen rövidséget abban, ami neki dukál. (Jókai Mór) A beteg ne lásson rövidséget, az az első. (Mikszáth Kálmán)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.