rövidülés
rövidülés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A rövidül igével kifejezett folyamat v. történés. Az éjszakák fokozatos rövidülése.
2. (nyelvtudomány) Az a jelenség, hogy eredetibb hosszú hang helyett rövid hangot ejtünk (pl. a rosszul szóban rövid u-t a régibb hosszú ú helyett).
3. (művészettörténet) Az a jelenség, hogy vmely testnek, tárgynak a szemlélőtől távolabb eső részei fokozatosan kisebbnek látszanak, mint a közelebb levők, ill. e jelenségnek egy síkban való érzékeltetése; skurc. Rövidülésben való ábrázolás.
rövidüléses; rövidülési.
