rozmaring
rozmaring főnév -ot, -ja, (népies) rozmarin -t, (-ok)
1. Évelő, fás szárú, örökzöld félcserje; jelentéktelen halványkék ajakos virágai, finom illatú illó olajat tartalmazó szálas levelei vannak (Rosmarinus officinalis). Rozmaring nő az ablakában. Hej, a decsi kertek alja, jaj, de homokos, Vetek bele rozmaringot, jaj, de illatos. (népköltés) Illatja rozmarinnak, Mézíze a fügének … Szájunknak, és szemünknek S orrunknak is mi kellő? (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Ennek leveles, néha virágos hajtása, vékony ága. Rozmaringot tett a párnája alá. Néha lakodalmakon szép rozmarint is hozott, s velem táncolt. (Eötvös József) A kalap mellett már ott volt a két szál rozmaring: ezt az este kérte Barta Erzsikénél. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, népies, régies) Rozmaringom: <a szeretett nő kedveskedő megszólítása:> rózsám, violám.
Szóösszetétel(ek): rozmaringág; rozmaringbokor; rozmaringfa; rozmaringillat; rozmaringlevél; rozmaringolaj; rozmaringszagú; rozmaringszál; rozmaringtő.
rozmaringos.
