rőzse
rőzse [e] főnév rőzsét, rőzséje [e]
Fáról lehullott, levagdalt v. letördelt, apróbb darabokból álló vékony, száraz gally. Rőzsét gyűjt; rőzsével fűt. Rőzsével melegítette meg a vizet. Ropogott az egymásra szórt rőzse, s venyige. (Gárdonyi Géza) Van, aki szalmával fűti be a kemencét, van, aki az erdőről lopogat gallyat – ugyan lehet a szomszéd rőzséjéből is. (Móra Ferenc) || a. Ilyen gally nyalábba, csomóba kötve. A vállad fáj … Emelve azt a nagy teher halvány olajfa rőzsét. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (műszaki nyelv) Vízépítésben) kévékbe, kötegekbe kötött fűzfavessző a part biztosítására, a meder elzárására, a víz sebességének csökkentésére.
Szóösszetétel(ek): rőzseborítás; rőzsecsomó; rőzsefa; rőzsefonás; rőzsegát; rőzsegyűjtés; rőzsegyűjtő; rőzsehalmaz; rőzsehenger; rőzsehordás; rőzsehordó; rőzsekerítés; rőzsekéve; rőzseköteg; rőzsekötés; rőzsekupac; rőzsenyaláb; rőzserakás; rőzsesátor; rőzsesövény; rőzsetorlasz; rőzsetömeg; rőzsetűz; rőzsevágó.
