rugdalódzik
rugdalódzik tárgyatlan ige -tam, -ott, ..óddzék (..óddzon) rugdalózik ..zzék (..zzon)
1. <Haragból, nyugtalanságból, fájdalmában, ill. védekezésül v. támadásul> lábával többször, rendsz. gyorsan egymás után ide-oda rúg. Kínjában rugdalódzik. Mennyit rugdalódzik, biztosan láza van! Kétségbeesetten rugdalódzott, de végül megkötözték. A kis ártatlan … erősen rugdalódzott az anyja ölében. (Babits Mihály) || a. (többes számban) <Több állat> egymást (dühösen) rugdalja. A szilaj lovak rugdalódznak a karámban.
2. (sport) Tervszerűtlenül, hozzáértés nélkül rúgja a labdát. Nem volt szép játék, csak rugdalództak.
3. (-t ragos mértékhatározóval is) (átvitt értelemben, bizalmas) <Rendsz. így:> Rugdalódzik vmi, vki ellen: kézzel-lábbal tiltakozik, méltatlankodik vmely feladat, munka, megbízatás, ill. vmely személy szerepe, megbízatása ellen; kapálódzik ellene. Rugdalódzik a kiküldetés ellen. Ha sokat rugdalódzol ellene, még bosszút áll rajtad!
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Módján felül költekezik, anyagi lehetőségeit meghaladó módon, ilyen igényekkel, nagy lábon él. Abból a fizetésből nemigen lehetett rugdalódzni.
Igekötős igék: összerugdalódzik.
rugdalódzás; rugdalódzó.
