rugó
rugó főnév -t, -ja
1. (műszaki nyelv) Acél, kemény ötvözet v. más rugalmas anyag szálából, szalagjából, lemezéből hajlított v. csavart alkatrész, amely a ráható külső erő megszűnésével igyekszik eredeti alakját v. helyét visszakapni. Erős, gyenge, kemény, szakadt rugó; a gép, az óra, a zár rugója; a dívány, az ülés rugói; eltört, elszakadt a rugó; rugóra jár; a rugót összenyomja. Azután egy hintó, zökögve-zokogva Jött a gonosz úton … Noha mennyezetes, tornyos, – és rugóra Vala már készítve, azaz magyar módra. (Arany János) Régi, meztelen és nyúzott kanapék … fölmetszett hasábul törött rugók és szakállas kócok lógva meredeztek. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) <Vmely cselekvésben, eljárásban> indítóok, erő, amely vmire indít, bír vkit, vmit. A világpolitika mozgató rugói; cselekvésének, tetteinek rugója; titkos rugók. A népszorgalomnak … egyik fő ösztöne és rugója a becsületérzés. (Berzsenyi Dániel) Nem külsőségekből, … hanem abból kell megértenünk Aeschylust, hogy milyen psychologiai rugókat mozgat meg, mikor alakjait fellépteti. (Péterfy Jenő) Kossuth lelkes szava Volt a rugó, arra fog fegyvert a haza. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka, régies) Eszköz, eljárás, amelynek révén vmi elérhető, megvalósítható; közbenjáró, közvetítő tényező. Minden rugót mozgásba hozott, hogy célt érhessen. (Kemény Zsigmond) Több rugó mozgásba volt már hozva a gazdag gonosztevő megszabadítására. (Jókai Mór)
3. (sport) Rugózás (4). Rosszul csinálja a rugót.
Szóösszetétel(ek): 1. rugóacél; rugódeszka; rugófék; rugókészítő; rugóköteg; rugómérleg; rugónyomás; rugópróba; rugószelep; rugószerkezet; rugótoll; rugótörés; rugózár. 2. acélrugó; hajszálrugó; szeleprugó; tekercsrugó; tolórugó; zárórugó; zárrugó.
rugótlan.
