rüh
rüh [rü] főnév -öt [rühöt] v. -et [rühet], -e [rühe]
Rühesség. A juhokat meglepte a rüh. Sokat szenved a rühtől. A hosszú útban … egy kis becsületes rühöt kapánk; szerencsére a szárazt, nem a csorgót. (Kazinczy Ferenc) Egyik kutya rühet kap a másiktól. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Ennek, ill. a vakarásnak a nyomán keletkező bőrelváltozás. És úgy birkóztak körmeink a rühhel, | mintha szakács késsel kaparna pontyot. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
Szóösszetétel(ek): rühkenőcs.
