ruházat
ruházat főnév -ot, -a v. (ritka) -ja (csak egyes számban) (választékos)
Azoknak a tárgyaknak az összessége, amelyeket az ember ruhaként magán visel; öltözet. Könnyű, rendetlen, szellős ruházat; a ruházaton → takarékoskodik. Ruházatára nagy gondot fordít. Harminc vagy negyven személyt el lehet tartani a tíz tallérból, de nem lehet se fizetést, se ruházatot abból adni. (Mikes Kelemen) Kezei, arca, ruházata, mindene fehér volt. (Jókai Mór)
ruházati; ruházatú.
