1.(Jóféle v. valódi) sáfrány: a nőszirommal egy családba tartozó, ősszel virító, keleti eredetű növény, amelyet fűszerként s gyógyanyagnak haszn. bibéjéért termesztenek (Crocus sativus).
2. Bizonyos mennyiség e növény szárított és összetört bibeszálaiból mint ízesítésre, festésre haszn., valaha drága fűszer. Szóláshasonlat(ok): (régies) úgy bánik vele, mint a sáfránnyal: nagyon szűkmarkúan b. v. Terhes barátság! Ezt vigyázva kell | Használni, mint a sáfrányt. (Vörösmarty Mihály) Dicsőség annyi van, mint polyva, … Jut abból, marad is; nem jóféle sáfrán. (Arany János) Mikor a lé forr, elveszik a tűzről, kiveszik a húst, és a levét megszűrik. Következik a megszűrt lébe a szegfű, a bors, a sáfrány meg a gyömbér. (Gárdonyi Géza) || a. (költői) A fűszerül használt sáfrányéhoz hasonlóan élénk sárga szín. Kerek hajnal! … sáfrányoddal Szegd bé a kék felleget. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (növénytan) Ezt és a vele rokon növényeket magában foglaló növénynemzetség (Crocus).
4. (tájszó) A fészkes virágúak családjába tartozó, kénsárga virágú, fehéresen molyhos levelű vadon élő növény, amelyet valódi sáfrányt pótoló virágáért konyhakertben is termesztenek (Centaurea solstitialis). Dúson tenyészett … a sötét örökzöld, az aranyos sáfrány, a fehér nyárfa s a kékes olajfa. (Péterfy Jenő)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.