sajátszerű
sajátszerű [ë] melléknév -en [e] v. -leg [e] (irodalmi nyelvben)
1. Vkinek, vminek lényegében, mivoltában gyökeredző, rá jellemző; sajátos (1), eredeti. Sajátszerű puhaság, lágyság ömlött el Klárinak egész lényén. (Mikszáth Kálmán)
2. A megszokottól elütő, különös, meglepő; érdekes; sajátságos (2). Sok sajátszerű babonát hallott e tájon. (Jókai Mór)
sajátszerűség.
