sántít
sántít tárgyatlan ige -ott, -son; -ani (-ni)
1. Sánta volta, sántasága miatt bicegve jár. Peti balra sántít, | Bandi jobbra szánt. (Vörösmarty Mihály) Mind sebesült és lábbadozó beteg. Az egyiknek karja van felkötve, a másik sántít. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben) <Okoskodás> következetlenségről tanúskodik, menetében hiba van. Gyakran történik, hogy a mély okoskodás csakúgy sántít, mint akármely dőre ötlet. (Kemény Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Versben a ritmus> hibás. || b. (átvitt értelemben) <Hasonlat, megnyilatkozás> nem teljesen találó. Hasonlata erőltetett és sántít. ez a megjegyzés. Az igazsággal szemben minden hasonlat sántít. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Sántikál (3). A XVIII. század a XVII. után sántít. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, ritka, költői) Vmiben sántikál (2). Az vala itten baj, hogy a Durazzói | … Nincs sehol is szembe tetemes táborral … Oka, miért szemben sereget nem láttat, | Hogy Lajosunk ő rá ne tehessen vádat; | De azért ez tudja, mi dologban sántít. (Arany János)
Igekötős igék: besántít; elsántít; felsántít; kisántít; lesántít; megsántít.
sántítás; sántító.
