sápad
sápad [sápad v. sáppad] tárgyatlan ige -t, -jon
1. (kissé választékos) <Arc> fehéres, sárgásfehér, vértelen színt ölt v. kezd ölteni. Szíve elszorul, arca sápad. || a. Sápad vki: vkinek az arca sápad. Halálra sápad: <ijedtében, megdöbbenésében> arca olyan sápadt lesz, mint a halotté. Miért sápadsz? Halálra sápadva fordult társaihoz vissza. (Jókai Mór) || b. (ritka, bizalmas) Sápadtan, sápadt arccal van vhol. Ott sápad a sarokban.
2. (választékos) <Fény, fényforrás> folyamatosan egyre halványabb lesz. Sápad a fény; sápadnak a csillagok. A csillagok sápadnak, csak egy ragyog fényesen, mint a gyémánt. (Jókai Mór) A lámpa sárga lángja sáppad. (Juhász Gyula)
Igekötős igék: belesápad; elsápad; megsápad.
sápadás; sápad.
