sarok
sarok főnév sarkot v. sarkat, sarkok v. sarkak sarka
1. Az emberi lábfejnek a boka alatti hátsó része, gyak. a rajta levő lábbeli megfelelő részével együtt. Sarkába szegődik vkinek: <útközben> csatlakozik hozzá, és közvetlenül mögötte haladva követi; vkinek a sarkában → jár; sarkában van vkinek: a) közel mögötte, nyomában maradva, kitartóan követi v. üldözi; b) megfigyelése, felügyelete alatt tartja; sarkon fordul: pillanatnyi elhatározásból, hirtelen megfordul; sarkára lép: úgy lép, hogy előbb nem a talpa, hanem a sarka éri a földet; a sarkára lép, hág vkinek; összeüti a sarkát; (ritka, költői) sarka alá hajt vkit: alávetett, függő helyzetbe kényszeríti. Sarkáig ér a köpenye. Feltörte a cipő a sarkát. Sarkát levert órjás mellére tévén: Végső csapást mér a hős zordonan. (Tompa Mihály) Lábújja hegyén jár, sohse lép sarkára. (Arany János) Hogy a veszedelem a sarkukat tiporja, aggasztóan bizonyos. (Gárdonyi Géza) Ingerülten sarkon fordult, becsapta maga után az ajtót. (Kosztolányi Dezső)
2. A harisnyának a láb sarkát fedő, hátsó része. A harisnyája lyukas volt. Lyukas a sarkán, lyukas a talpán. (Nagy Lajos)
3. A lábbelinek a talp hátsó végéből lefelé kinyúló, rendsz. talpbőrrétegekből, fából v. gumiból készült, telt patkó alakú része. Alacsony, félretaposott sarok; → lapos sarok; → letapossa a cipője sarkát. Magas sarkot hord. Szintúgy rúgták egymás cipellője sarkát, Tapodták, hasgatták egymás sleppje farkát. (Csokonai Vitéz Mihály) Nem is a ló, hanem hát a tánc számára Verette a csengőt csizmája sarkára. (Petőfi Sándor)
4. Lapok v. vonalak által alkotott szöglet, ill. a belső térnek ehhez közel eső része. A szoba sarka; a papírlap sarka; (a) sarokba állít vkit, vmit; (a) sarokba tesz vmit; (a) sarokba dob, hajít vmit; (a) sarokba → lök; (a) sarokba vág vmit; (átvitt értelemben) sarokba szorít vkit: olyan helyzetbe kényszeríti, amelyből nincs menekvés, kibúvó. A papírlap jobb alsó sarka leszakadt. Az udvar sarkába hordták a használhatatlan limlomot. Munkába vette a kötője sarkával a radnai poharat. (Móra Ferenc) Makacs energiával játszott, azzal törődve csak, hogy minden áron sarokba szorítsa ellenfelét. (Karinthy Frigyes) Miklós vitéz a szeme sarkából végigmustrálta a fattyat. (Móricz Zsigmond) A sötét szoba sarkában zokog | egy tehetetlen, guggoló gyerek. (József Attila) || a. Vmely tárgy lapjai v. élei által alkotott szöglet, csúcs, ill. a tárgy külső felületének v. a környező térnek ehhez közel levő része. Az asztal, a ház, a láda sarka. Az asztal sarkába ütötte a könyökét. A láda sarkára tette az üveget. Leverte a ház sarkát a szekér. Itt esztek urak, – rendelkezett Veli bég az asztal… sarkára mutatva. (Gárdonyi Géza) || b. Egy utcának másik utcába v. térbe való beletorkolása v. két utca kereszteződése által alkotott szöglet. Az utca sarkán; a következő sarkon; befordul a sarkon; a sarkon várja. Öreg hotel, vén sárga ház A kurta utca sarkán, Száz emlékem benned tanyáz. (Juhász Gyula) Különös lányok és fiúk álltak és kószáltak a sarkokon. (Babits Mihály) A sarkon túl egy illatszerárus árul. (Radnóti Miklós) Ott állt felbukkanva a sarkon egy kopottas, kerek fejű kispolgár. (Nagy Lajos) || c. Tárgynak, tárgyfelületnek kidomborodó, kinyúló, kicsúcsosodó része. A felhő, a hegy sarka. Ugy rémlik, utána lopódzott valaki: Önárnyéka volt az, mert egy felhő sarkán A hold fénye épen akkor pillanta ki. (Arany János) || d. (sport, elavulóban) Szöglet (4).
5. Ajtónak, ablaknak, fedélnek v. más, vmihez forgathatóan odaerősített tárgynak a forgatási tengelye v. az a széle, amely körül forog. Az ajtó, az ablak sarka; kiemeli az ajtót a sarkából; ajtót, kaput sarkig kitár v. Sarokra tár: teljesen kitárja; (átvitt értelemben) sarkából kiforgat: gyökeresen lényegében megváltoztat; (átvitt értelemben) sarkából kifordul: gyökeresen megváltozik. Nyitva volt a kapu, azaz nem is nyitva, Hanem a sarkából messze kihajitva. (Arany János) Az ajtók kifordultak a sarkukból. Hideg szél süvöltött. (Hunyady Sándor) || a. A könyv, a füzet sarka: a) két éle által alkotott szöglete, csücske; b) (ritka) az a része, amely a fedeleket és a lapokat összetartja, s amely körül azok forgathatók; a könyv háta. Behajlott a füzet sarka. A könyv sarkára rá szokták írni a szerző nevét és a könyv címét.
6. (ritka, régies) A Föld forgási tengelyének a föld felszínén képzelt két végső pontja, pólusa; sark. Északi, déli sarok; → kifordítja a földet (, a világot) sarkából v. sarkaiból. || a. (átvitt értelemben, választékos) (Felfogásban, magatartásban két egymással szemben álló véglet közül az egyik; pólus. Elváltunk: te az éjszaki, én a déli sarokhoz Vonzódunk. (Arany János)
7. (villamosság) Áramforrásnak v. vele kapcsolatos vezetőnek pozitív, ill. negatív feszültségű vége. Elektromos sarok; pozitív, negatív sarok, a sarkon levő feszültség.
8. (sark alakban is) (fizika) A mágnesnek az a két ellentétes jellegű vége, ahol a legerősebb mágneses hatást kifejti. Északi sarok déli sarok. Az ellentétes sarkok vonzzák egymást. || a. Mágneses sarok: a Föld felületének az a két pontja, ahol a vízszintes tengely körül szabadon mozgó mágnestű függőlegesen lefelé és felfelé mutat.
9. (választékos, költői) Irány, világtáj. Harsogtak a kürtök, | Hirdették a világ mind a négy sarkának, Hogy a magyar győzött. (Jókai Mór) || a. Nagyobb településben, főleg városban a külső részeknek vmely pontja, ottani hely. Négy sarkán felgyújtották a várost. || b. (népies) Ro(t)hadt sarok: a) (népies) az az égtáj, ahonnan a vihar, a zivatar, az eső szokott jönni. Akkorra Somogy felől …, a „rohadt sarok” felől beborult az ég. (Eötvös Károly); b) (iskolai, bizalmas) a tanteremnek az a része, ahol a rendzavaró rossz diákok ülnek egy csoportban, ill. ezek a diákok együtt. A rohadt sarokból zúgás hallatszott. || c. (átvitt értelemben, ritka, választékos) A legáltalánosabb értelemben vett, pontosan meg nem határozott, rendsz. távoli táj, vidék. Az ország vmelyik sarkában; a világnak minden sarkában.
Szólás(ok): (tréfás) hátrakötöm a sarkad!: <rendsz. gyereknek mondott fenyegetésként:> majd ellátom a bajodat, meglakolsz még érte!; sarkára áll: erélyesen lép fel, nem hagyja magát, öntudatosan szembeszáll vkivel.
Szóösszetétel(ek): 1. sarokasztal; sarokbolt; sarokbőr; sarokdísz; sarokdobás; saroképület; sarokfal; sarokfülke; sarokhelyiség; sarokillesztés; sarokkávéház; saroklövés; sarokoszlop; sarokpánt; sarokpillér; sarokporta; sarokszöglet; saroktelek; saroktorony; sarokülés; saroküzlet; 2. ajtósarok; cipősarok; gavallersarok; gumisarok; patkósarok; tűsarok; utcasarok; viharsarok.
sarkatlan v. saroktalan; sarkocska; sarkú.
