sáros
sáros melléknév -an, -abb
1. Olyan, amire, (ritka) akire sár került; sártól szennyezett. Sáros csizma; sáros a ruhája, cipője; fülig, nyakig sáros; sáros víz. Oda való vagyok én a csatatérre … Véglehelletemig nem hagyom a helyet, Ott esem el bármily sárosan, véresen! (Petőfi Sándor) Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt. (József Attila) Fölvette a lány sáros félcipőjét: a talpa lyukas volt. (Nagy Lajos) || a. Olyan, aminek a felszíne sár, v. amit sár borít. Sáros part, talaj; sáros az utca. A belső város nem szép, a külső rút, pusztás és sáros. (Mikes Kelemen) A zarándokok | táncolni kéntelenek a sáros útcán. (Katona József) A régi jegenyefasor sudarai meztelen … meredeztek a sáros, fekete út két oldalán. (Kaffka Margit)
2. (argóban) Adós (II). Húsz forinttal sáros maradt.
Szólás(ok): ld. cipő.
Szóösszetétel(ek): sároscsizmás.
