sátán
sátán főnév -t, (-ok), -ja
1. <A zsidó és a keresztény vallás hitvilágában> Isten művének, kül. az embernek a megrontására törekvő, képzeletbeli gonosz szellem, bukott angyal; ördög. A sátán cimborája ←; → eladja magát a sátánnak; a sátánnal → cimborál; megidézi a sátánt. → Távozz tőlem, sátán! Én megbüntettem a jövendöléssel, Mert én előttem nem létez titok, Ki a sátánnal régen cimborálok. (Madách Imre) Sátán küldött vagy vihar vert hozzám, én nem keresem. (Babits Mihály–Poe-fordítás) Nem én kiáltok, a föld dübörög, Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán. (József Attila)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Érzelmileg erősen színezett beszédben:> sötét szándékkal, aljas furfanggal működő gonosz ember. → Gyalog sátán. Őrizkedj tőle, mert valóságos sátán! Tudhattam előre, leveszi lábáról a vén sátán … (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): sátáncsapat; sátánivadék; sátánlelkű; sátánszülte.
sátánkodik; sátános; sátánság.
