1. Növésében, fejlődésében elmaradt, tengődő <ember, állat, növény>; vézna, csenevész. Satnya gyerek, jószág, malac. Néhány satnya fűzfa álla parton. Nyirbáljatok üvegházak Satnya sarjadékain; A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. (Petőfi Sándor) A gyerek satnya volt, a többi Gregoricsok … egyre a halálát lesték. (Mikszáth Kálmán) A satnya fák ragyognak künn merészen. (Tóth Árpád) || a. Ilyen emberre, állatra, növényre jellemző, reá valló, hozzá tartozó. Satnya testalkat; satnya testű. Néhány satnya levél, virág van csak rajta.
2. (átvitt értelemben) Elődeihez, kortársaihoz képest visszamaradt, kevésbé életképes, csekélyebb szellemi értékű, kisebb erejű <személy, közösség v. dolog>. Satnya nemzedék. Szemem megromlott satnya ivadékot, Egy pusztulásnak indult népet lát. (Petőfi Sándor) El innét, finnyás orru satnya nép! (Arany János)
satnyácska; satnyaság.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.