sáv
sáv főnév -ot, -ja
1. Általában <vmely felületi egészben> hosszú keskeny vonalban húzódó, környezetétől rendsz. szembeötlően elkülönülő, ill. elkülönített rész, alakzat. Jól látható, színes sáv; keresztirányú sáv; (katonaság) figyelési sáv: a terepnek az a része, melyet vkinek megfigyelés alatt kell tartania; sávban húzódik; sávokban esik; sávot alkot.
2. Fénysáv. A színkép hét látható sávja. Keskeny sávban tűz be a fény. E pillanatban kelt a nap, s tündöklő sáv, égből ereszkedő híd, tört át a ködön. (Mikszáth Kálmán) A padlón a lámpa vékony sávja himbál csöndesen. (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás)
3. (földrajz) <A föld felszínén> aránylag keskeny, hosszan elnyúló, földrajzi, politikai, gazdasági, néprajzi stb. jellegénél fogva elkülönülő terület; zóna, övezet. Erdős, partmenti, telepítési sáv.
4. (szövőipar) Szövet, ruha anyagában az alapszíntől elütő széles csík. A pulóverben sárga sávok vannak. || a. Minősítés, jelleg, rang jelöléseként ruhadarabra erősített keskeny, színes szalag- v. zsinórszerű anyag. Óarany sáv; tábornoki sáv; a diáksapka sávja.
5. (rádiótechnika) Hullámsáv. Hosszú hullámú, középhullámú, nyújtott, rövidhullámú sáv.
Szóösszetétel(ek): 1. sávfogás; sávkapcsoló; sávnyújtás; sávnyújtós; 2. erdősáv; fénysáv; földsáv; hangsáv; határsáv; hullámsáv; véderdősáv; védőerdősáv.
sávos.
