savanyú
savanyú melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Az ecet, a citrom, az éretlen szőlő ízéhez hasonló, csípős ízű <anyag, főként folyadék>. Savanyú alma, bor, író, szőlő. Szóláshasonlat(ok): savanyú, mint az → ecet; olyan képet vág v. olyan az arca, mintha almába ← harapott volna. Üljünk le itt a szép árnyas padon S nézzük mi olcsón és mi jól mulat Savanyu borral s rossz zenével a nép. (Madách Imre) [A somlai bor] egyszer gyengébb, egyszer erősebb, … néha csak savanykás, máskor savanyú. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan anyag, főleg ételnemű, amelyet vmilyen eljárással ilyen ízűvé tettek; savanyított. Savanyú káposzta, leves, mártás, uborka. Szóláshasonlat(ok): olyan (a képe), mint a savanyú uborka ←. A hideg libamáj és a két savanyú paprika … ott állt az asztalon. (Nagy Lajos) || b. Savanyú vkinek a gyomra, a nyelve, a szája: a gyomorsavnak a szokásosnál nagyobb mennyisége miatt kellemetlenül csípős, égő érzése van a gyomrában, szájában.
2. Gáztól, füsttől, savanyú (I. 1) anyag kipárolgásától, gőzétől származó szúrós <szag>. [A mozdony] jött. Ismertem savanyú, | fojtó füstjét. (Szabó Lőrinc) || a. Emberi testek kipárolgásától fülledt, áporodott, nehéz, pállott (3) <levegő, szag>.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <ember>, aki semmiben sem talál örömet; kedvetlen, rossz kedélyű, kiábrándult, fanyar. Nagyon savanyú ember lett belőle. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Ilyen kedélyű személyre valló, ilyen hangulatot mutató; kedvetlen, fanyar. Savanyú ábrázat, arc; savanyú képet vág vmihez v. vmire. Savanyúan elhúzta a száját. Ezen savanyú arcot nézzed inkább. – Miért is ennek az a szép leány. (Madách Imre) Hogy jőjjön a döghullák varja Mindenkire, aki vén, savanyú Akaratát most piszkosan akarja. (Ady Endre) Apád észreveszi, hogy nagyon le vagyunk törve, kérdi: – Mi bajuk, anyám, hogy ilyen savanyúak? (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Elcsüggesztő, elkedvetlenítő, elszomorító; kellemetlen, szomorú. Fáy … derülten várta, mi lesz az a nagyon savanyú dolog. (Vas Gereben) És gyalog indúlánk savanyú sorsunknak elébe … (Arany János)
II. főnév -t, (-k), -ja (ritka, bizalmas) Savanyúság (2). Sertéssült burgonyával és savanyúval.
Szólás(ok): ld. alma, szőlő.
Szóösszetétel(ek): savanyú-édes; savanyúfű; savanyúkút.
