sebesülés
sebesülés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A sebesül igével kifejezett történés; az a tény, hogy vki, vmi megsebesül. Az arc, a kéz, a láb, a mellkas, a nyak sebesülése. Kisiklott a vonat, számos sebesülés történt.
2. Ennek eredménye, következménye horzsolt, lőtt, szúrt, vágott stb. seb. Halálos, súlyos sebesülés; harctéri sebesülés. Sebesülésükbe többen belehaltak. A golyó könnyebb sebesülést okozott. || a. (átvitt értelemben, választékos) Protaszovnak, mihelyt az első lelki sebesülést megkapta, menthetetlenül el kell züllenie. (Ambrus Zoltán)
sebesülési; sebesülésű.
