sebzett
sebzett [e-ë] melléknév -en [e] (választékos)
1. <Olyan ember, állat>, akinek, amelynek a testén sebet ejtettek. A sebzett nyúl átugrott az árkon. A sebzett vad a rengetegben Kínjának hangot ad. (Tompa Mihály) Ezer huszár sebzett bika módjára ordít: rajta! (Krúdy Gyula) A sós vért nyaltam nyíllal sebzett homlokán. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <lélek, szív>, amelyet vki, vmi nagyon megbántott, megsértett. Sebzett szíve sokáig hordta a csapás nyomát. Enyhűlj, gyúgyulj meg e sziven, Oh sebzett hős, kedves hivem! (Gyulai Pál) || a. Halálra sebzett: a) olyan, aki, ami halálos testi sebet kapott. Balázs … egy halálra sebzett dámvad … szemrehányásával tekintett az alvó tábornokra. (Ambrus Zoltán); b) (átvitt értelemben, választékos) súlyosan, szinte gyógyíthatatlanul megbántott <lélek>. Halálra sebzett lelke ezt a bántalmat sohasem fogja kiheverni. Vajha a szegények és szerencsétlenek fohásza, kikkel annyi jót tettél …, enyhíthetné halálra sebzett lelkedet! (Gyulai Pál)
