seggel
seggel [e-ë v. e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (durva)
1. (ritka) Sokáig ül vhol. Egész délután seggelhetek majd a váróteremben.
2. (-t ragos mértékhatározóval is) (bizalmas, gúnyos) <Főként tudományos mű megírásával kapcs.> sok aprólékos, hosszadalmas ülőmunkával, nagy kitartással járó szellemi munkát végez, vmely írásművön dolgozik, v. anyagot gyűjt. Egy évig seggelt ezen a kis tanulmányon. Hónapokon át seggelt, míg az adatokat összegyűjtötte.
3. (tájszó) Farol, hátrál.
Igekötős igék: beseggel; elseggel; kiseggel; megseggel; összeseggel.
seggelés; seggelő.
