sejlik
sejlik [e] tárgyatlan ige -ett, -ene [ë, e, e]; -eni [e] (csak 3. személyben, felszólító módja nincs) (választékos)
Érzéki észrevétel, gondolati összefüggés homályosan, sejtés formájában feltűnik a tudatban. Sejlik agyában a gondolat. || a. <Jelenség, tárgy> alig észrevehetően érzékelhető; sejthető. Mi lehet ez …? | Érted? Én nem értem. | Szerelem? vagy boldogság? | Vagy …, az ősi lusta kéj Sejlik a derűben … (Tóth Árpád)
Igekötős igék: felsejlik; kisejlik; megsejlik.
sejlés; sejlett; sejlő.
