sejtelmes
sejtelmes [e-e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (irodalmi nyelvben)
1. Titkokat rejtő, titokzatos, képzeletet ingerlő. Sejtelmes holdvilágban fürdött a táj. Előtte a szerelmi vágy, Hosszú napok álmatlan ágy, Fülemile szó, rejtett magány Holdas, sejtelmes éjszakán. (Arany János) Sötét szemei hol kitágultak …, hol összezáródtak, s ekkor még sejtelmesebbek voltak. (Móricz Zsigmond) Sejtelmes sötétség borult a tájra, a Duna vize feketén csillogott, s halkan csobogott. (Nagy Lajos)
2. Rejtett értelmű, vmit sejtető (magatartás, megnyilatkozás). A leány sejtelmesen mosolygott. Dante … a földi élet s hír futó voltán sejtelmesen elmereng. (Péterfy Jenő)
3. (régies) Sejtelemmel (1), bizonytalanságokkal teli. Sejtelmes képekben maga előtt látja azt, ami a palotában történik. (Péterfy Jenő)
sejtelmesség.
