serkent
serkent [ë-e v. e-e] ige -ett, -sen; -eni v. (-ni) [ë, ë, e]
1. tárgyas (választékos) Serkent (vmire): <személyt> munkára, teljesítményre, vminek elvégzésére, vmely magatartásra ösztönöz, buzdít. Példájával serkenti a társait. Szavaival folyton újabb sikerekre serkentette őket. Eredj, Philostrat, Serkentsd örömre Athén ifjait. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Bár két ilyen [szépirodalmi] lapot nem bír meg a közönség, – mégis haszonnal jár a verseny. Egyrészt mert Jókait nagyobb munkásságra serkenti …, másrészt mert írókat nevel. (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) (választékos) A dicséret serkent, a megrovás elkedvetlenít. || b. tárgyas (választékos) <Testi folyamatot> élénkebbé tesz, gyorsít, <képességet> fokozott működésre késztet. A feketekávé serkenti a vérkeringést.
2. tárgyas (mezőgazdaság) Növényt jobb életkörülmények biztosításával) fejlődésében elősegít. A cukorrépát trágyázással, a kukoricát gyakori kapálással serkentjük gyors fejlődésre.
3. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) (népies) <Óra> mielőtt üt v. csörög, sajátos berregő hangot ad. Az az óra nem akar ütni sehogy. Csak egy nagyot serkent, mikor a fertály következik, aztán a kalapács nem mozdul. (Jókai Mór)
Igekötős igék: felserkent.
serkentés.
