serpenyő
serpenyő [e-e] főnév -t, je [e]
1. Lapos lábashoz hasonló v. tányérszerű konyhai edény, amelynek két füle v. nyele, fogója van; zsiradékban való sütéshez, pirításhoz használják. Húst, rántottát süt serpenyőben.
2. Serpenyő v. a mérleg serpenyője: a) fémlemezből való tányér a mérleg rúdjára, ill. karjára függesztve v. erősítve, a megmérendő tárgy, ill. a súly(ok) számára. A gonosz rablott kincséből Serpenyőbe terhet ráz … S a lebillent serpenyőben – Borzadjon bár föld és ég – Neki száll a nyereség. (Kölcsey Ferenc); b) (átvitt értelemben, választékos) <az erkölcsi, társadalmi, politikai törvény, igazság, rokonszenv stb. szerinti megítélés, döntés jelképeként.> Vkinek a javára billen a serpenyő: vkinek a javára üt ki az összehasonlítás, döntés; a serpenyőbe v. a mérleg serpenyőjébe dob, rak, tesz, vet vmit: érvként, bizonyítékul előad, felhasznál vmit, ill. a döntést, megítélést befolyásolja vmivel. Ez is nyom vmit a serpenyőben. Mérj esküt esküvel, nem lesz különbség; Tedd serpenyőbe az enyim s övét. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Egyik serpenyőben egy irodalom megújulása, egy költő élete – másikban ez a nyomorult pénz. (Babits Mihály)
3. (régies) Három lábon álló, kerek fenekű fémedény, amelyben parazsat, füstölő anyagot tartottak, faszenet égettek. Az asztalon … Sötét, kormos edények állnak: Eszközi bűvös mágyiának. | Ott serpenyő, ott szerteszélyel Kisebb nagyobb szelence, tégely. (Arany János)
4. (építészet) Öblös, mély, nyeles kanál, amellyel a kőműves a szükséges habarcsot kimeri.
5. (elavult) Régi puska hátsó nyílásának az az ürege, ahová a puskaport hintették. Megnyirkosodott a lőpor a puskám serpenyőjében. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): serpenyőnyél.
serpenyős.
