sértetlen
sértetlen [e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan (élőlény), aki, amely nem sérült meg, nem szenvedett sérülést; akit, amelyet nem sebesítettek meg; ép. Sértetlen harcos, versenyló, facsemete. A nagy vasúti szerencsétlenség alkalmával csak néhány utas maradt sértetlen. || a. (átvitt értelemben) Az alázat és igénytelenség sértetlenül átsegít a földi életen. (Kaffka Margit) || b. Épségben levő, épen maradt <tárgy>. Sértetlen karperec, orsó. Megvizsgálta a pecsétet: ép volt és sértetlen. Feltekintett a Lánchíd-oszlopra. Az sértetlenül állt. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Olyan <szellemi valóság>, amelyen nem esett csorba, amely teljes épségében megmaradt. Sértetlen alkotmány. A maga sértetlen egészében.
II. határozószó (választékos) Sértetlenül. A verekedésből sértetlen került ki.
sértetlenség.
