sérülés
sérülés főnév -t, -ek, -e [ë; e]
Általában a (meg)sérül igével kifejezett történés, folyamat, az a tény, hogy vki, vmi megsérül.
1. Sebesülés, seb keletkezése. Életveszélyes, halálos, könnyebb, súlyos sérülés; a fej, a láb, a tüdő sérülése; sérülés érte; sérülést szenvedett. Biciklijével együtt egy autó elütötte. Súlyos sérüléseket és agyrázkódást kapott. (Kuncz Aladár) || a. Ennek eredménye: baleset, támadás, esés, ütődés folytán keletkezett seb, törés, ficam emberi, állati testen. Belső sérülések; → nyolc napon belül gyógyuló sérülés. Sérüléseibe belehalt. Kirándulásaiból kisebb-nagyobb sérülésekkel tért haza, karcolásokkal az orrán vagy arcán. (Kosztolányi Dezső)
2. (tájszó) Sérv (keletkezése, kapása). A nagy erőlködéstől sérülést kapott.
3. Rongálódás, ill. ennek nyoma, eredménye vmin. A házakon még néhol látszik a háborús sérülés. Kijavítja az autó sérüléseit. A város ostroma alatt … falain aránylag nem sok sérülés történt. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): csontsérülés.
sérüléses; sérülésű.
