sétaút
sétaút főnév
<Főleg üdülőhelyeken v. a közelükben levő erdőkben> sétálásra kijelölt, erre a célra alkalmassá tett út. [A rom] nagyszerű düledék boltívei alatt sétaút visz el. (Jókai Mór) A sétaúton … minden magyarázat nélkül kirántott kabátja belső zsebéből egy konyhakést s a járókelők ámulatára élesíteni kezdte a járdát szegélyező keramitköveken. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Sétálva megtett v. megtenni szándékozott út. Tegyünk egy rövid sétautat. (Kemény Zsigmond)
