sietős
sietős [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Gyors elintézést, cselekvést, megkezdést igénylő; hamar megteendő, haladékot nem tűrő; sürgős. Sietős dolog, munka; sietős az → útja. A dolog nem sietős. Sietős munkája lehet a világnak, Mindenki farag, fúr, kalapál, fut-fárad. (Arany László) Bálint lassan …, mint akinek nem sietős a dolga, belép a korcsma kis kapuján. (Justh Zsigmond) A tügyi iskolában nem volt sietős a tanítás. (Móricz Zsigmond) || a. (régies, költői) Vmit sürgető, sürgős. Hanem a királynak sietős parancsa … Kényszeríté vajdát urához sietni, Liliomos aranyt ezret lefizetni. (Arany János)
2. Sietségre valló, gyors (mozgás). Sietős járás. Sietős léptekkel közeledett. Sietős mozdulatokkal kapkodta magára a ruháját. S mig a ponyvát sietősen Jó erősen Apró szeggel odaszegzi, A cigányhad ujra kezdi: | „Bajusza van Szűcs Györgynek …!” (Arany János)
sietősség.
