simító
simító melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an Olyan <személy>, aki simít vmit. A haját oldalrasimító asszony; a bútor felületét simító munkás. || a. Simítással kapcsolatos, simításra irányuló. Simító eljárás, fogás, megmunkálás. || b. (műszaki nyelv) Simításra használt <eszköz>. Simító szerszámok.
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) A simítás munkáját végző személy.
2. Általában olyan szerszám, gép, amellyel a simítás munkáját végzik. Nyeles simító. || a. (mezőgazdaság) Több, egymással párhuzamos, lánccal összekötött, szögletes farúdból v. L alakú acélból álló talajművelő eszköz, amely a felszántott föld felületét rögtelenné, egyenletessé teszi. || b. (építészet). A hátán fogantyúval ellátott falap, amellyel a kőműves a falra csapott habarcsot, ill. a tapasztó a sarat elegyengeti, sima felületűvé teszi; simítófa. Mátyás mester teljesítette a parancsot, előhordta a vakolatos dézsát, a csapókanalat, a simítót. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): simítóacél; simítóár; simítóasztal; simítóbárd; simítódeszka; simítóecset; simítófejsze; simítóhenger; simítókalapács; simítókanál; simítókefe; simítókorong; simítólap; simítólapát; simítóléc; simítóprés; simítóreszelő; simítórongy; simítóvéső.
